Nem biztonságos géppel nem lehet hosszú távon minőségi munkát végezni. A megfelelőség persze relatív, egy jó állapotú gép kiválóan megfelelhet az otthoni barkácsoláshoz, de arra már nem alkalmas, hogy üzemszerűen dolgozzunk vele, váltott, esetleg szakképzetlen gépkezelőkkel. Pap Andrást, az Auware Engineering Kft. projektvezetőjét, és Berencsi Bencét, a SAASCO Tanácsadó és Mérnöki Iroda Kft. ügyvezető igazgatóját kérdeztük arról, hogy mi áll a hátterében annak, hogy egy gépkezelő biztonságban érezhesse magát a gép mellett.
Miért van szükség tanácsadó cégre a célgépgyártásban?
Berencsi Bence: Ha valaki nem követi napi szinten a szabványok, előírások változásait, akkor néhány hónap alatt leamortizálódhat a tudása. Ez komoly nehézség a gépgyártók számára, hiszen nekik a vevőkapcsolatokkal és a technológiával kell foglalkozniuk. A munkájukra viszont nagyjából 1 000 szabvány van kihatással, amelyek közül havonta megváltozik egy-két tucat. Ezek közül sokat évekre előre lehet látni, de mindegyiket egyetlen gépgyártó sem képes követni. A megfelelőségi tanácsadás ebből a szempontból ugyanúgy működik, mint az adótanácsadás, ahol egy nem szakmabeli számára követhetetlenek a folyamatos jogszabályváltozások. Nekünk viszont a termék- és piacismeretünk nem olyan szintű, hogy hatékonyan és teljeskörűen tudjunk egy berendezést átalakítani. Éppen emiatt alkotunk nyerő párost az Auware céggel.
Pap András: Idejét sem tudom, hogy mióta állunk kapcsolatban a SAASCO-val. Azért ilyen „történelmi” ez az együttműködés, mert mindkettőnk számára nyerő helyzeteket hoz. Ha CE- CE jelölésre vagy a megfelelőség, biztonság ellenőrzésére van szükségünk egy általunk épített vagy felújított géphez, sok esetben hozzájuk fordulunk, hiszen nem minden esetben naprakész a tudásunk a szabványok és előírások kapcsán. A megrendelő is választhat tanácsadó céget?
Pap András: Magyarországon kevés tapasztalt tanácsadó cég van – az autóipar területén talán csak kettő. Az elmúlt 10 évben a tanácsadók szerepét is elkezdték komolyabban venni a gépgyártók. Régebben nem egy esetben csak addig számított a megfelelőség, amíg a tanácsadó cég munkatársai a helyszínen voltak és vizsgálatokat végeztek. Ilyen hozzáállás ma már nem jellemző egyetlen komolyan vehető gépgyártóra sem.
Minden esetben szükség van egy megfelelőségi tanácsadó cégre?
Pap András: Egy átlagos gép esetében már megvannak a stabil ellenőrző listáink és mérési módszereink, de minden újdonság egyben bizonytalanságot is hordoz magában. A megfelelőség és a biztonság tekintetében márpedig sosem mehet túlságosan biztosra az ember. De akkor is szükséges lehet a megfelelőségi vizsgálat, ha a gépet egy másik telephelyre szállítjuk át, érdemi változtatás nélkül.
Berencsi Bence: Természetesen, hiszen az átmozgatások ismételt üzembe helyezést jelenthetnek, és ilyenkor felmerül a kérdés, hogy a 10-20 évvel ezelőtti előírások hogyan változtak az évek folyamán. A világ egyik fele folyamatosan jogszabálysértő állapotban van, ami csak ilyen esetekben kerül napvilágra. Független tanácsadóként számunkra mindegy, hogy milyen alkatrészek kerülnek a gépbe, és ha nem szükséges, egy csavart sem húzunk meg azon, lehetőleg csak annak értékelésével foglalkozunk, hogy a gép minden vonatkozó előírásnak megfelel-e?
Pap András: Az első forgatókönyv szerint tehát a SAASCO elkészíti az eltéréslistát, amiket meg kell oldanunk. A másik esetben már eleve a tervezésbe is bevonjuk őket, ilyenkor tudjuk, hogy majd ők fogják elvégezni a méréseket, illetve elkészíteni a kockázatelemzést. A biztonsági funkciók elemzését tartalmazó SISTEMA jegyzőkönyv szerinti elérendő teljesítményszintekhez szükséges gépalkatrészek meglétét és egyéb kapcsolódó feltételek teljesülését is ők ellenőrzik.
Berencsi Bence: A beépített részegységek CE jelölése önmagában nem elegendő, a komplex rendszerre vonatkozóan is el kell végezni a CE jelölési folyamatot az első üzembe helyezés előtt. Ha átvételkor derül ki, hogy a gép nem teljesíti a CE jelöléshez szükséges követelményeket, az anyagilag eléggé húsbavágó tud lenni, hiszen hiába működik a berendezés hibátlanul, nem helyezhető üzembe. Ha át kell építeni a gépet, netán biztonsági elemeket kell elhelyezni, akkor az a költségvonzat mellett a teljes üzem elrendezését és a munkafolyamatokat is hátrányosan érintheti.
Milyen irányban változtak az előírások az elmúlt években?
Pap András: Ma már a gép tervezésekor is a preventív jelleg dominál. Úgy kell megtervezni a gépet, hogy a gépkezelő szándékosan se tudjon kárt okozni magának vagy a berendezésnek. Ma már azt kell feltételeznünk, hogy valaki szándékosan, szabotázs-szerűen akarja odatenni a kezét a prés alá, és ezeket a feltételezett szituációkat is ki kell védenünk.
Mennyire vannak az előtérben a biztonsági szempontok a hazai feldolgozóiparban?
Berencsi Bence: Éves szinten 250-300 projektet vizsgálunk, amikben 500-nál is több berendezés érintett. Ezek alig 1 százaléka kifogástalan a CE jelölés szempontjából, vagyis valami probléma szinte mindig akad. Jó esetben csak egy matrica hiányzik, vagy magyarra kell fordítani valamit – ez a szinte tökéletes állapot –, de 30 százalékukat komoly balesetveszélyeket jelentő kockázatokkal adnák át. A számok szerencsére javuló tendenciát mutatnak, vagyis a balesetvédelem témaköre egyre jobban tudatosul a mindennapokban is. A KGSTidőszakban – és egy ideig utána is – még annak is ciki volt bevallani, hogy kisebb balesetet okozott egy gép, aki elszenvedte azt. Ezt még most sem kezeljük a helyén, de a szakemberhiányos időszakban a munkaadók sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek arra, hogy biztonságban legyenek a gépkezelők.
Pap András: Egyre többször találkozunk olyan megkereséssel, hogy ha egy nemzetközi cég egyik telephelyén baleset történik valamelyik termelőberendezésnél, akkor világszerte minden telephelyen átvizsgálják az összes hasonló berendezést.
Hogyan tud egy célgépgyártó alkalmazkodni a piaci bizonytalanságokhoz?
Pap András: Olyan eszközöket is meg kell rendelnünk például, amelyekről nem tudom garantálni, hogy ténylegesen beépülnek majd a berendezésekbe. Ha ragaszkodnánk a nagykönyvben megírt projektvezetési fázisokhoz, akkor nem tudnánk átadni a gépeket. Bíznunk kell abban, hogy az alkatrészhiány miatt a beszállító visszaveszi a fel nem használt elemeket, ha pedig nem, akkor egy későbbi projektben fel tudjuk majd használni azokat. Amiben chip van, azoknál az alkatrészeknél csak a bizonytalanság a biztos, ha elérhető is az alkatrész, akkor is lehet, hogy napi szinten licitelnek rá a vevők. Rengeteg időt vesz el a projektmenedzsment, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy helyettesítő termékeket keresünk, és szükség esetén áttervezzük a gépet.
A korábbi minimál raktárkészlet politikánkat tehát feladtuk, és másfél-két projektre előre rendeljük be az anyagokat, feltételezve, hogy mire lesz majd szükségünk. De minden berendezésben vannak olyan egyedi elemek, amikre nem lehet előre készülni. Szerencsére a megrendelők is tisztában vannak a piaci helyzettel, és megértőbbek a csúszásokkal kapcsolatban.
– Molnár László, TechMonitor